Egy kiborulós éjjel

(Saját)

Szaladtam. Úgy futottam, ahogy csak bírtam, hideg szél csapott égő arcomba, ami kifejezetten jólesett.

         Nem akartam gondolkodni, csak kiélni magam. Kellemesen elfáradni, és nem emlékezni az elmúlt pár napra. Ha belegondolok, hogy ezek a dolgok igazak, akkor felteszem magamnak a kérdést, mi nem az?

         Az emlékek, amik nem is tudom biztosan, hogy az én emlékeim, folyamatosan pörögtek az agyamban és pont ettől kéne megszabadulnom, persze jó kérdés, hogy hogyan.

         Nem tudtam. És ez idegesített.

         Ha ez a sok hülyeség így megy tovább, akkor agyvérzést fogok kapni, nem hiszem, hogy bírnám ezt a stresszt hosszú távon.

         Beértem az erdőbe.

         A sötét csillagos égboltot már nem láttam. Megcsapott a friss levegő és a fenyők illata. Körülöttem mindenféle fa tekergett, és csodaszép látványt nyújtottam, mégse álltam meg gyönyörködni benne.

         Csak mentem tovább.

         Állatok halk neszezését hallottam, ami nagyon megnyugtató volt. Rájuk hangolódtam, és csak ennek szenteltem a figyelmemet. Nem voltam hajlandó mást felidézni.

         Már éppen a kikapcsolódás szélén álltam, amikor valami vagy valaki lezuhant elém.

         Megtorpantam.

         A jövevény velem szemben letelepedett egy kősziklára, és fürkésző tekintettel vizsgálta az arcom, ami tudtam a bosszúságomon kívül semmit nem árul el. Reméltem érti a célzást, és lelép, de nem tette.

         Csak bámult rám azokkal az éjsötét szemekkel, és minden lélegzetvételemnél nyomasztóbbak tűnt a ránk nehezedő csent. Mit tehettem volna? Nem akartam senkivel beszélni.

         Felugrottam.

         Egy tölgyfa lombkoronáján találtam magam, nem sok levél volt rajta, de azért takart, nem biztos, hogy látta, hova szökkentem. Mostanra megtanultam és is azt a szupersebes mozgást.

         Hozzáteszem: IMÁDTAM!!

         Vártam egy kicsit, majd a fákon ugrálva indultam el visszafele. Ha tudta is, hogy itt vagyok akkor is hagyott, had térjek haza nyugalomban.

         Most már ne vágytam másra, mint hazamenni, venni egy forró fürdőt és bebújni az ágyba aludni egy nagyot.

         Otthon nem várt senki, szóval egyenesen a fürdőbe siettem, és elvégeztem a dolgaimat. 30 perccel később, bekászálódtam az ágyba és nagy levegőt vettem. Megpróbáltam kiüríteni a fejem, és végre aludni is valamit éjszaka.

         Kinéztem az ablakon és a kedvenc csillagomat, néztem míg el nem nyomott az álom. A holdnak egy óra fele állt.

 

Oldal: Kiborulós éjjel (saját)
Amy könyv kritikái és könyvvázlatai :D <3 Olvass élvezettel!!! - © 2008 - 2024 - amykonyvei.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat